Nagyon ritka, amikor az ember megkönnyez egy egyszerű desszertet. Nagyon ritka az is, amikor mindez Encsen történik meg. Megkóstoltuk az Anyukám mondtát. Sírtunk örömünkben.
Hogy mennyire kell elmebetegnek lenni ahhoz, hogy az elhelyezkedését tekintve nem túl előnyös, ráadásul egyébként festőinek sem tekinthető Encs községbe álmodja meg valaki az ország egyik legjobb éttermét, azt most ne taglaljuk. Megtettük már egy korábbi cikkünkben. Másik oldalról viszont lehetséges, hogy a tulajdonosok egyfajta zavarba ejtő magabiztossággal rendelkeznek. Hinnünk kellene nekik, tudják, mit csinálnak helytől és időtől függetlenül, ez az étterem bizony akár Máriabutykos-Alsón is lehetne, akkor is folyamatos telt házzal működne minden egyes nap. Az Anyukám mondta tulajdonosai nem őrültek, hanem vérprofik. Vagy inkább őrült zsenik.
Tesztelnünk kellett, miért is beszél mindenki az étteremről, miért lehet nehezen asztalt foglaltatni, és egyébként is, mi ez a fene nagy önbizalom? Encsen ilyet? Nooormális? Az. Nagyon is. Az étterem ugyanis megcsinálta a lehetetlent, fantasztikus minőséget nyújt egy teljesen furcsa helyszínen, olyan színvonalon, olyan odafigyeléssel, hogy az Budán is bárkinek becsületére válna, ráadásul az árak tekintetében egyáltalán nem szálltak el. Mint valami népmesében…
