Túrázni vitathatatlanul jó dolog. Télen túrázni ráadásul különleges élmény is, mert a hóval borított táj gyönyörű, és a túra után/közben a forró tea és/vagy bor némi zsíros deszkával pedig egyszerűen mennyei.
Megtoldva egy kis wellness-szel pedig valódi felüdülés így télen. (Mert ugye munka után édes a pihenés)
 
És hogy ez mennyire nem ördögtől való gondolat, azt bizonyítja, hogy a hétvégén kb. 2500-an gondolták úgy, hogy nekivágnak a Téli Mátra teljesítménytúrának. Négy távon is lehetett nevezni, stílusosan S, M, L és XL típusok voltak (19, 25, 34, ill. 40km). Mi végül csak 25km-t vállaltunk be, de utólag hozzá kell tennem, hogy szerencsére. A téli kondinknak ez épp elég volt, és másnap is jól esett a szánkózás!

Budapestről szombaton kora reggel indultunk teljes menetfelszerelésben. Ahogy beértünk Mátrafüredre, már lehetett érezni a túra népszerűségét, ugyanis parkolóhely már egyáltalán nem volt. Így aztán a kiszemelt szállásunkig mentünk, és bemelegítésképp visszagyalogoltunk a rajthelyig. 8 óra után nem sokkal vágtunk neki a távnak.
(Megjegyzés: teljesítménytúra = szervezett túra, ahol egyénileg haladva, de egy előre meghatározott útvonalon kell haladni, és megadott ellenőrző pontokon begyűjteni a pecséteket a nevezéskor kapott kis füzetbe. A legtöbb túrán a pecsét mellé jár csoki, gyümölcs, zsíros kenyér, tea/frissítő stb. Részletek: www.teljesitmenyturazoktarsasaga.hu)

A négy túra az első pár km-en együtt haladt, így szó szerint libasorba tapostunk a havat jó hangulatban. A táj kimondhatatlanul gyönyörű volt, az idő pedig kellemesen téli (mínusz 2-3 fok, szélcsend és derült idő).
Az a jó a teljesítménytúrákban – többek között – hogy nincs szükség térképre, hiszen csak követni kell az előttünk haladót. Ez most is így volt, így nem kellett turista jeleket vadászni, csak menni, menni és nézelődni.  A túra nagy részén a hóban egy nyomvonalat tapostunk ki, így valóban libasorban lehetett haladni, néhol egy-egy szökkenéssel előzni, ha így kívánta a tempó. Aztán az első ellenőrző pont (Lajosháza) után szétvált a 4 túra, és már csak 2-2 halad együtt. A kisebb távon indulók (S, M) bónuszként kaptak néhány patakon átugrálós feladványt, a túra ugyanis oda-vissza kerülgetett egy patakot. Mókás volt, ahogy át kellett lavírozni a patakon a kiálló jeges köveken, vagy egy „hídnak” szánt gerendán, ami totál jeges volt, így négykézláb is koncentrálni kellett. Majd néhány bakancsáztatás után már hanyagoltunk volna ezt az extrát. Bár erős közösségkovácsoló hatása volt, ahogy kézről kézre adtunk a „korlátnak” szánt fa rudat a patak két oldalán állva.
Aztán Mátraháza előtt magunkra hagytuk az S-en indulókat és nekivágtunk a Kékesnek. Először még kényelmes tempóban mentünk egészen a következő ellenőrző pontig, ahol egy túratársunk felajánlásának köszönhetően zsíros kenyér parti várt, majd „nekifordultunk” a hegynek, és merőlegesen vettük a szintvonalakat. Itt már tényleg csak a hóba „taposott” lépcsőfokokat léptük meg mi is. Sokan támogatták a fákat, nehogy kidőljenek a gerincen, de aztán egyszer csak felértünk. A jutalom egy bögre forró tea volt, és a büszkeség, hogy az „ország tetején” állunk. (Sok ezer másik emberrel együtt, aki egyébként kényelmesen síelt.)
Mivel a Kékesnél nincs feljebb (itthon), innen már csak lefelé mentünk (többnyire). Joggal gondoltunk, hogy ez itt már gyerekjáték lesz, na de a hóban és a néhol kijegesedett úton nehezen lehetett haladni, így igencsak szaporázni kellett, hogy meglegyen a szintidő. (25 km-en 7 óra) Több helyen kötelekkel biztosított útszakasz is volt, mert az út egy jeges csúszda volt, így bakancsban egyenesen járhatatlan lett. Többen bizonyították, hogy fenéken viszont nem probléma.

Időben visszaértünk Mátrafüredre, és a célba beérve csupa mosolygós arcot láttunk. Az utolsó szakaszon általában futva, sántikálva tör mindenki a cél felé, hogy meglegyen a szintidő, vagy javítson a tavalyi eredményén. Aztán beérve a célba, amikor tudatosul, hogy ennyi, nem kell tovább menni, és jöhet a forró fürdő, vacsora és az alvás, elfog egy nagyon jó érzés! Nincs is ennél jobb!

A további program az előbbi forgatókönyv (fürdő, vacsi és alvás) szerint zajlott, majd másnap feltérképeztük a mátrafüredi szánkópályát. Előbújt belőlünk a gyerek, és a piciket megszégyenítő módon száguldottunk le a hegyről a kölcsönkapott „bobbal”.
Igazi téli élmény volt, igazi kikapcsolódás!!!